Napi gondolat
"Hagyó leugorhat parizerért"
„ Megszüntette Hagyó Miklós házi őrizetét pénteken a Fővárosi Bíróság (FB). A jogerős döntéssel megváltoztatták a Pesti Központi Kerületi Bíróság korábbi ítéletét, amely három hónappal – de legfeljebb augusztus 23-ig – meghosszabbította a házi őrizetet.
A volt szocialista főpolgármester-helyettest a BKV-ügy kapcsán egyebek mellett bűnszervezetben elkövetett hűtlen kezeléssel és zsarolással gyanúsítják.
A Fővárosi Bíróság szerint tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy továbbra is fennállnak a házi őrizet fenntartásának feltételei – olvasható az FB honlapján. A jogerős határozat szerint csak tényeken alapuló következtetés alapján lehet állást foglalni abban, hogy indokolt-e a házi őrizet további fenntartása.
A Fővárosi Bíróság szerint a „H. Miklós ellen a már folyamatban lévő eljárás során indult újabb büntetőeljárás tényéből még nem vonható le egyértelmű következtetés a házi őrizet (...) fenntartásának szükségességére”. Az FB indoklása szerint ebben az ügyben nem állnak rendelkezésre olyan adatok, tények, amelyek alapján továbbra is tartani kellene szökésétől, elrejtőzésétől.” -olvasható a MNO tegnapi számában.
Mint laikus, csak halkan jegyzem meg, hogy ezen a ponton is mélyreható változtatásokat kellene végrehajtani a bíróságok ítélkezési gyakorlatában. Esetleg törvénybe kellene iktatni, talán alkotmányban is kellene rögzíteni, hogy ha egy bíró súlyosan téved az ítélethozatalban akár a körülmények rossz megítélése miatt, akár szándékosan, akár más meggondolásból és rossz döntésének negatív következményei vannak, lesznek, akkor azért neki kelljen a felelősséget vállalni, akár büntetés terhe mellett is.
Jelen esetben, ha Hagyó Miklós mégis megszökne a felelősség elől, akkor helyébe az ítéletet hozó bíró kerüljön. Igen, oda, ahonnan őt kiengedte. Ugyanis ha a szökés bekövetkezne, az akár évekkel is késleltethetné az ügy ítélettel való lezárását. A szigorítással el lehetne érni, hogy hazánkban ne csak jogszolgáltatás, de igazságszolgáltatás is legyen végre.
Azon morfondírozok
Azon morfondírozok, hogy miért is lehetett Strauss-Kahn az IMF elnöke eddig is, ha ennyire amatőr a közgazdaságban. Ugyanis ha nem tudta azt kiszámolni, hogy hány kurvát tudott volna megvásárolni hat millió dollárért-és még azt se kellett volna kockáztatnia, hogy esetleg akár huszonöt évet is kaphat és oda lesz a teljes „fiatalsága”, -akkor nem, hogy közgazdásznak nem jó, hanem a piacra nem lehetne elengedni zöldséget vásárolni. Na, de ez legyen az ő baja! A mi bajunk meg az, hogy ilyen alakok vezethetnek világméretű pénzintézeteket szerte a világban, de erős a gyanúm, más multinacionális vállalatokat is.
Ez az eset számomra igen jól megvilágítja, hogy miért következett be a világ gazdasági válság. Az a válság, aminek nem kellett volna bekövetkezni! Most csak reménykedni lehet, hogy körültekintőbben fognak utódot választani. Mindenesetre a francia elnök örülhet, hiszen az ellenfél kinyírta magát. De örülhet a francia baloldal is, mert nem hoz rájuk tovább szégyent. Hogy nincs, akit csatába küldhetnének Sárközy ellen? Az meg kész főnyereménynek kínálkozik a francia ruletten.
Hogy nehezen heverik ki ezt a tragédiát? Azzal meg a világ jár jól, de mindenesetre egy másik alomból kell próbálkozni az utódlást megoldani!
Valóban nagy bajban lehet az MSZP
Valóban nagy bajban lehet az MSZP, ha csupán zsarolással képes kikényszeríteni politikai akaratát a volt pártelnök a jelenlegi vezérkarral szemben. És ezt a cselezési sorozatot a jelenlegi vezetés nem látja, vagy nem akarja látni, mert mind attól vannak berezelve, hogy ha az egyetlen „valamit is érő” személyiség is magukra hagyja őket, akkor vége a pártnak.
Inkább azt tűrik el, hogy hajdani imádottjuk markából hulljanak politikai sírjukra az utolsó göröngyök. Ezt bizony könnyen elérhetik, hiszen Gyurcsány Ferenc a romboláshoz kiválóan ért. Az építkezéshez sokkal kevésbé. Ez persze természetes is! Ugyanis a rombolásnál csak annak az egyetlen szempontnak kell érvényesülni, hogy az "épület" elemei ne essenek a munkásokra. Ehhez pedig csak egyetlen dolgot kell betartani, azt, hogy mindig jó helyen kell állni a műveletek során.
És ő mindig jó helyen áll! Állt eddig. De most mégis látszik valami ezzel ellentétes jelenség. Merthogy az ősz folyamán általa megalapított Demokratikus Koalíció Platform nem igazán jött be. Nagyon kicsi a tolongás a hozzájuk való csatlakozást illetően. Ezért februárban - hírek szerint - egy külsőssel megalapíttatta a Demokrata Pártot tizenkét alapító taggal, hogy szükség esetén legyen hova menekülni. Hogy miért éppen tizenkettővel? Csak nem azért, mert az apostolok is ennyien voltak? És az a „párt” kétezer év után is kiválóan működik. Nem hiszem! Az MSZP képtelen ilyen párhuzamokra. A bolsi erkölcs pedig ezt nem is teszi lehetővé! De lehetővé tesz mást! Sok mindent! Például azt, hogy hogyan lehet kijátszani egymást egymás ellen. Nem is beszélve az ellenfélről. De ezen se kell csodálkozni, hiszen a hajdan volt nagy tanítómestereiktől ezt tanulták. És kiválóan megtanulták! Azóta is egyfolytában alkalmazzák, mert ez az egyetlen lehetőségük a hatalom megszerzésére, megtartására.
Már, amikor lehetőségük nyílik erre.
De egyetlen fontos dologról sorra meg feledkeznek Fidel Castrotól Gyurcsány Ferencig, vagy akár Mesterházy Attiláig. Nevezetesen, az igazmondásról. Már arról az igazságról, amit a nép felé kellene kommunikálni. Az náluk nem szempont! Mindig, most is és világszerte egyetlen cél vezérelte és vezérli őket, a hatalom birtoklása bármi áron. Ugyanis ez biztosított és biztosít ma is nekik jólétet, az ország számára pedig végzetes pusztulást, de ez náluk a legkevésbé számít.
Azonban most egy kis kaka került a palacsintába. Ezzel csak az a bajuk az „elvtársaknak”, hogy nem tudják, a sok palacsinta közül melyikbe.
Egyenlőre csak a bűz árad a szervírozott desszertből. Most mindenki fél kivenni a következő palacsintát, mert nem szeretne beleharapni az ominózus süteménybe. Ám végül valakinek bele kell harapni!
Mert az idő sürget, az ebéddel haladni kell, hiszen nem sokára itt a vacsora ideje. És addigra meg kell újulni a pártnak, vagy egy újat kell létrehozni, mert a jelenlegi kormányt le kellene váltani, hiszen az mégse járja, hogy az ország kivirágozzon, felemelkedjen, ők pedig valamiben is szükséget szenvedjenek. Ez lenne csak a világra szóló botrány! Ez elképzelhetetlen számukra! Még. De mindent meg lehet szokni.
És ennek elkerülése bizony nagyon nagy feladatnak tűnik számukra. Mármint a megújulás. Miért is? Mert már annyiszor játszották el a becsületet, hogy alig maradt ebben az országban, aki még hisz nekik.
Megújulásuk azóta napirenden van, mióta a csúfos vereségsorozatot elszenvedték. De nem akar sikerülni! Hát persze, hogy nem, hiszen attól nem lesz egy párt új, ha a vezérkar a régi. Már pedig Gyurcsány úgy akarja megújítani a pártot, hogy az élen ő maradjon és a közvetlen alattvalók meg a jól kipróbált, csak a mocskolódáshoz értő figurák maradjanak, akik bel és külföldön magas szinten tudják lejáratni a saját hazájukat.
Szóval, ez így nem megy!
Valószínűleg erre ébredt rá Gyurcsány is, amikor elkezdett mozgolódni egy új pártban való szerepvállaláshoz. Csakhogy a párt erős emberei ezt a megoldást nem találták jónak, ezért inkább engedtek a zsarolásnak és teljesítették Gyurcsány minden követelését, hogy az „eszük” ne menjen el.
Mert, ha elmegy és egy új pártban kap vezető szerepet, az egyenlő lenne a pártszakadással, ami a baloldal teljes legyengülését jelentené.
Ezt elkerülendő inkább vállalják a gyurcsányi megújulást azzal együtt is, hogy az eddigi próbálkozások mind kudarccal végződtek. De így legalább a remény még élteti őket. Hogy meddig még? Csak addig, amíg a választó polgárok és a kormánypártok ezt lehetővé teszik számukra.
Gyurcsány álmodik?
„Olyan javaslaton dolgozunk, ami átformálhatja a párt kulturális, hatalmi mintázatát.
Hogy demokratikus és erkölcsös párt legyen.”
-írja Gyurcsány Ferenc a Kapcsolat.hu oldalán futtatott blogjában.
Többször is elolvastam a bejegyzést, hogy biztosan jól értelmezem -e a gondolatsort, amivel azért egy-két problémám van. De meggyőződésem, hogy jól értelmeztem az első olvasásra is, mert az ötödik, tizedik „átrágás” után is ugyanazon kérdéseim fogalmazódtak meg a bejegyzést illetően.
Rögtön az első: Vajon miért beszél Gyurcsány feltételes módban? Így csak akkor fogalmazunk, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy amit teszünk, tenni akarunk, az helyes és eredményt is hoz. Ezek szerint ő is tudja, hogy ami megfogalmazódik elméjében, az valami olyan, mint amikor azt jelentette ki, hogy a saját képére szeretné formálni Magyarországot.
Bizony akkor, ettől a kijelentésétől az egész ország rettent meg és fogott össze, mert nem szerette volna senki ebben a hazában, hogy Magyarország úgy nézzen ki, mint Gyurcsány Ferenc.
Istenem, még rá gondolni is rémisztő! Így hát biztosan állítható, hogy a saját és pártja vesztének, meg a FIDESZ kétharmados győzelmének ez volt az egyik, vagy talán a fő oka. Természetesen sok egyéb baj mellett.
De nézzük tovább az „elmés”, mondhatni önleleplező megfogalmazást!
Mert ugyebár senki nem lehet biztos abban, hogy amit célul tűz ki, azt el is tudja majd érni. Főleg nem olyan előélettel, ami neki van. Így hát ezzel a bizonytalan óhajával még egyet is lehet érteni. Na, de ami utána következik, az már nem piskóta -ahogy felénk szokás mondani.
Idézet: „ Hogy demokratikus és erkölcsös párt legyen” -hát nyilván az MSZP. De miért? Eddig nem volt az? Csak most kezdenek azon a javaslaton dolgozni, hogy demokratikusak és erkölcsösek legyenek végre? És ez még csak a javaslaton való dolgozás! De hol van még a megvalósítás? Évtizedek múlva? Reménytelen vállakozás!
Ez bizony nagyon furcsa! Sőt zavaros. Az embernek az az érzése támad, hogy valamelyik esetben hazudik a mondat megfogalmazója. Ugyanis éppen tőle szoktuk meg, hogy csakis ők a demokraták és az erkölcsösek e hazában, más mindenki hazudik, meg lop és csal. Igaz, hogy a bírósági ügyek nem ezt igazolják. Persze értem én! Biztosan az eddigi erkölcsük, az a szocialista erkölcs volt. Mert ugyebár olyan is volt!
A demokrácia felfogásuk meg úgy értelmezendő, hogy nekik mindent szabad, a többségnek viszont semmit. Ha őket bármiben is korlátozzák, akkor az már a demokrácia vége. Ő szerintük. De mivel naponta bizonyosodik be, hogy nem minden van úgy, ahogy ők mondják, sőt semmi nem úgy van, hanem pontosan az ellenkezője az igaz, már az emberek nagy százaléka fenntartással fogad tőlük minden állítást.
Szóval véleményem szerint demokratikus és erkölcsös pártot úgy nem lehet létrehozni, hogy egy-két évig gondolkodunk rajta, majd deklaráljuk, hogy mi egy demokratikus és erkölcsös párt vagyunk, a tetteink meg pont az ellenkezőjét igazolják, ahogy ez a baloldal egész történetében igaz volt.
Ilyen kritériumoknak megfelelő pártot csak úgy lehet létre hozni, ha demokratikus és erkölcsös emberek alkotják, akik mindenféle pozícióban megmaradnak demokratikusnak és erkölcsösnek. De nem azzal, hogy ezt állítják magukról, hanem a mindennapi tetteikkel ezt bizonyítják.
Ezek figyelembevételével azt gondolom, nagyon nehéz, -talán túlzás nélkül állítható- számukra megoldhatatlan javaslattal állt elő Gyurcsány Ferenc.
Országértékelés Gyurcsány módra?
Amióta nyilvánosságra hozta a „baloldal”, hogy értékelni fog az emberük, -akire valaha oly büszkék voltak, csak a büszkeség nem tartott számukra nagyon sokáig, az ország számára viszont egy örökkévalóságot jelentett- kíváncsisággal várom a jeles időpontot, ami a mai nappal el is érkezett.
Az ezzel kapcsolatos első hírre rögtön felkaptam a fejem. A hír valahogy így szólt: tavaly egy kisebb sportcsarnok több mint ezer fő befogadó képességű helyén volt az értékelés és sokan kint rekedtek. A mai rendezvény pedig egy ötcsillagos szálloda alig ötszáz főt befogadni képes nagytermében lesz. Ez számomra óriási ellentmondás!
És ezen az ellentmondáson nem is tudok eligazodni. Vajon, ha tavaly a lényegesen nagyobb hely nem volt elég, ma pedig a sokkal kisebb is bőven elég, akkor ennek valamit mégiscsak jeleznie kell. És ilyen esetekben szokták azt mondani, hogy több olvasata van a dolognak.
Bizony, bizony már az én olvasatom is csak többes számban fejezhető ki.
Az egyik: kevesebb buszt kell szétzavarni az országban, hogy „összerámolják” a tüntetéseiken szorgoskodó „rajongó” személyeket, akik a nagy mester mellett tüntetnek, elvtelenül kiállnak, kiabálnak?
A másik: valószínűleg úgy mérte fel a helyzetet ő, vagy közülük valaki más, hogy nem érdemes kockáztatni, mert a legutóbbi alkalommal is jelentős számú tüntető jelent meg ott, ahol tartott valami hazugság-beszédet.
A harmadik: talán nagy gond már az ötszáz embert is össze terelni? Pedig szerintük a javulás jelei már meg mutatkoztak a pártot illetően. Ha ez mutatja azt a reményteljes javulást, akkor az elég szánalmas!
De van még egy negyedik is: Jön február 26, a döntés napja, amikor meg mutatkozik majd, hogy továbbra is Gyurcsány fújja e a passzát szelet a pártban. És az előtt bizony nem szabad kockáztatni, mert arra már ők is rájöttek, hogy Gyurcsány egyetlen mondata többet rombol a párton, mint egy napvilágot látott korrupció, ami már egészen megközelíti őt is.
Természetesen volna még további elképzelésem is, de mivel az igazi okot ők tudják csak, ám az "istenadta nép" soha nem tudhatja meg tőlük, mert miért is mondanának éppen akkor igazat? Ez nem várható el tőlük!
De mi lesz ma? Úgy értem a mai értékelésen. Nagyot csalódnék, ha már a rendezvény címe is nem hazugság lenne. Hazugság azért, mert ettől a figurától meg szoktuk az orbánfóbiát. Ez egy betegség. Csak az a baj, hogy méretei miatt már gyógyíthatatlan. Illetve nem baj! Csak így tovább! Van még 12 százalék... Az MSZP felezési ideje elég látványos!
No de vissza a mához! Országértékelés? Biztosan lesz abból is legalább egy mondat. Hogy mi lesz a többi? A kormány és a miniszterelnök becsmérlése nyíltan, durván, aljas módon. Lesz tolvajozás, gyávázás, meg antiszemitázás. Meg,hogy: "Demokraták ébresztő! Demokraták ébresztő!"
És eljön február 26-odika. Közel van ám már! Bő egy hét és kiderül sok minden. Többek között az is, hogy marad-e Gyurcsány, vagy megy.
De azt hiszem teljesen mindegy, mert ha marad, akkor nekirohan majd és építi az MSZP-t. Úgy építi, mint ahogy a normális ember bont. Úgy építi, mint az M-6-ost építették. Hiszen ők mindent úgy építenek, hogy mielőbb újra kelljen azt csinálni. Hiszen így lehetett sok-sok pénzt „meg szelídíteni”. A szocializmust is úgy építették! Remélem azt már nem lehet újra csinálni!
A másik variáció sem különb. Tegyük fel, hogy megy. Az mindenképpen a nyáj szétszéledésével jár. Ehhez nem kell túl okosnak lenni, hogy ezt valaki tisztán lássa, hiszen ők mondják, hogy ma is a böszme a legnépszerűbb ember a pártban. Márpedig ha ez így van, akkor a nyáj nagy része vele tart. Így juthatnak el oda, hogy azon kell drukkolniuk, hogy bejutnak e a parlamentbe a következő választáson. De ez már legyen az ő bajuk.
Címkék: Gyurcsány, hazugság, országértékelés
írta: napigondolat
Minimálbért a politikusoknak?
A napokban engem is többen invitáltak, hogy csatlakozzak a „Minimálbért a politikusoknak!” klubhoz. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Senkit, így a politikusokat sem lehet megítélni csupán a fizetésük alapján. Egyébként is bárkinek nyitva áll az út és ha csak a fizetésüket irigyeli, hát tessék politikusnak állni és megmutatni, hogyan kell azt jobban csinálni.
Ám érzésem szerint nem innen fúj a szél. Mert hogy egy-két kormánnyal ezelőtt még senkinek nem jutott eszébe irigykedni a sokkal magasabb fizetések miatt. Csak nem akarják kimondani az irigykedők, hogy mely politikusok is jelentik irigységük tárgyát. Éppen ezért általánosítanak. Ez véleményem szerint ugyan olyan hiba, mint a kollektív bűnösség vádja.
Ha arról volna szó, hogy: Minimálbért az országot lezűlesztő, eladósító, korrupt, tolvaj politikusoknak, bizony az első volnék a csatlakozásban.
Megint az átkozott kettős mérce! Meddig tart ez még? Sajnos attól tartok nagyon sokáig, ha az érdekkörön kívüli emberek is „megeszik” az effajta vádakat és felülnek mindenféle gerjesztett mocskolódásnak.
Tegyünk ellene azzal is, hogy jobban meg nézzük milyen meggondolásból hozták létre azt a fórumot, ahova invitálnak minket.
De mi az a hogyhíjjákolás?
Csak így egyszerűen népiesen és bunkón: hogyhíjjákolás. No, nem a kérdező részéről, ő csak hűen idézte a kifejezést, ami- a szövegből kihámozva- telefonon hangzott el.
Bizony, bizony nagyon fontos, főleg mulatságos kérdés, amit pár nappal ezelőtt tett fel a Célpont rámenős riportere a valószínűleg kompetens személynek. De választ a kipás nem adott, csak ment tovább zavartan, amiből lehetett következtetni, hogy bizony a kérdést jó helyre célozta a szemfüles kérdező. Magam is kezdtem örülni, amikor másodszor is elhangzott a kérdés, mert bevallom őszintén én sem tudom, mi az a hogyhíjjákolás. Egy biztos! Úgy hangzik, mintha analfabéta mondaná.
De, amikor a harmadik nekifutásra is válasz nélkül maradtunk, -csak némi mormogást bírt kinyögni a kérdezett, -végképp le kellett mondanom a kulturális gazdagodás efféle lehetőségéről. Így hát maradt a találgatás.
Első nekifutásra rögtön egy nagyalakú, degeszre tömött boríték jutott eszembe. Miért is ne, hiszen ez is lehetne akár egy jó hogyhíjjákolás eszköze. De jött a másik gondolat: biztosan nokiás dobozzal szoktak hogyhíjjákolni a gyakorlottabbak. Ezt viszont kiütötte a talicska. Hát az biztos, hogy ezzel a járművel eredményesen lehet hogyhíjjákolni.
De itt nem álltam meg, mert valahogy mindegyik feltételezésem mögött éreztem egy kis bizonytalanságot. Bizonytalanságban pedig nem szeretek élni, mert az álmatlansághoz vezet. Legalábbis nálam, aki az őszinte, egyenes megoldások híve vagyok, mióta eszemet tudom.
Miután ma reggel nagyon álmosan, fáradtan ébredtem, mert csak forgolódtam az ágyban, feleségem meg is kérdezte: mi jár a fejemben, hogy nem bírok aludni. Csak röviden ennyit válaszoltam: Nem tudok rájönni, mi az a hogyhíjjákolás. Hogy baszd meg.- volt a rövid válasz és már aludt is tovább, nem sokat törődve az én problémámmal.
Jó neki! Őt nyilván most nem érdekelte a hogyhíjjákolás, mert, ha érdekelte volna, már hogyhíjjákoltunk volna. Nem, ő csak édesen aludt tovább, én meg egyszál egyedül nem akartam hogyhíjjákolni.
De mivelhogy engem továbbra is igencsak érdekel ez a dolog, így hát miután fölkeltem, első utam a számítógéphez vezetett és már pötyögtem is a Google-ba: hogyhíjjákolás. És türelmetlenül vártam a kielégítő választ.
Nem sok találatot adott, de adott. Mindjárt rá is kattintottam a legszimpibb bejegyzésre, ami így volt megfogalmazva: „A hülyék nyelve”
Már is úgy éreztem, közelebb kerültem a megoldáshoz. De kerestem tovább. Egy 18 éves lány- aki nagyon szépnek tartja magát- ezt írja: „... Szeretek hogyhíjjákolni ha van kedvem de ha nincs akkor nem.” Ő nyilván más vágányon gurul. Vagy legalábbis az én fantáziám nekilódult.
De nézzük tovább! Szóval azt hiszem az igazság a kettő között van. És ezt kellett volna a kérdezettnek megfogalmazni, de ő se tudta. Vagy nem is akarta? Lehet, hogy ez az utóbbi a helyes megállapítás, hiszen a riporter szerint még a telefonban tudta. De mi történhetett azóta?
Címkék: hogyhíjjákolás, kérdező, riporter
írta: napigondolat
Ismét újul az MSZP?
E gondolatot valóban el kell mondanom neked, hiszen az lehetetlen, hogy annak egy része ne lógjon ki a fejemből. És akkor már nem mindegy?
A tegnap esti híradásokból tudom, hogy az MSZP arra készül, hogy megújuljon. Az igaz, hogy Lenin elvtárs valami olyasmit mondott, hogy:
Ami nem megy, azt gyakorolni kell! De ezt az egyetlen szempontot vennék csak figyelembe? Nem tudom! De valaki közülük olyat is mondott, hogy:
Ami nem megy azt ne erőltessük! Na tessék! Hát igazodjon el valaki e sok elmés bölcsességen! De van ám még egy igazi bölcsesség, ami így szól: Ha használni nem tudsz e hazának, akkor legalább ne árts annak!
Megújulni? De hogyan? És nem lesz ez egy kicsit sűrűn? Hisz most újultak meg azzal, hogy egészen új, „friss” erővel töltött figurák kerültek a vezetés élére. Úgy mint a bikicsunájos ember, vagy az uniós szívtipró, vagy a kapitány úr. De ugyan ilyen harmatos a micisapkás is. Jaj jaj jaj! Majdnem elfeledtem a derék szócipelőt! Ő ám az igazi tanítvány! Mint a kölyök puli...
Gondolkodom: vajon ki kerül elő a nagy vörös kalapból? Csak nem Biszku elvtárs? De hát neki máshol készül a méltó hely. Hogy az nem számít arrafelé? Ez bizony igaz és neki legalább már van igazi gyakorlata.
A strasbourgi tiltakozás
Miközben néztem Orbán Viktor magyar miniszterelnök strasbourgi felszólalását- amiben ismertette hazánk uniós elnökségi programját- egyre erősödött bennem az az érzés, hogy nem csak az itthoni ellenzék nem tudja megemészteni a FIDESZ kétharmados győzelmét, de ugyanez a helyzet a Nyugat-európai testvérpártok mindegyikénél is.
Meg lehet érteni, hiszen ilyen elsöprő többséget csak a választópolgárokkal való szövetségben lehet elérni. Szerencsétlenek azt még mindig nem tanulták meg, hogy hazugsággal, trükkök százaival ez nem megy, csak ideig-óráig. És ezen idő hosszúságától függ a népszerűségvesztés mértéke is. De ez legyen az ő bajuk!
Azt viszont elképesztőnek tartom, hogy ma a bal partról kiabálók ilyen hamar elfelejtették a saját vezérük mindennapos vádját, miszerint: „Orbán Viktor nem tudja megemészteni a vereséget” Mert, hogy minden akkori fideszes ellenállásra ez volt a reakció. Itt is ragyogóan felismerhető az átkozott kettős mérce. Az a szomorú, hogy ez sajnos világjelenség. De ez is érthető, hiszen aki nem a nagytőke és a globalizmus eszméi mögé áll a saját nemzete ellenében, az ellenség.
Ugyan ezt éreztem a strasbourgi felszólalás és az azt követő kérdések kapcsán is. Egyszerűen az volt az ember érzése, hogy nem tudják és nem is akarják elfogadni, hogy egy volt szocialista ország miniszterelnöke nekik ellent mert mondani. Ez számukra elfogadhatatlan.
Én meg reménykedem, hogy ez a példa is ragadós lesz ugyanúgy, mint a banki különadó. Az ellen is ordítottak sokáig, mégis a tagállamok közül már tízen bevezették. És az valószínűleg végül uniós méreteket fog ölteni.
Ahogy néztem azt a pár tucat képviselőt, akik a szájukon a fehér ragasztóval jelentek meg, jutott eszembe, milyen érdekes lenne, ha teljesülhetne a valóságban is a jótevő tündér cselekedete, és többé nem tudnák levenni a szájukról a ragasztót.
Azt hiszem, ez valóban érdekes lenne.
Kuszkusz marhahússal
Gyakran nézek főzéssel kapcsolatos műsorokat a különböző TV csatornákon. Így adódott, hogy a napokban már kitudja hányadik alkalommal kerültem kapcsolatba elméletileg a kuszkusszal.
Több tucat szakácskönyvem közül azonban egyetlen egyben találtam valamire való leírást és receptet a kuszkuszból való ételkészítésre. Ezért hát most is, mint oly sokszor, az internethez folyamodtam. Természetesen nagyon sok receptet találtam, meg részletes leírást is a kuszkusz történetéről, de meglepő módon olyan receptet, amire azt mondtam volna, na ezt elkészítem változatlan formában, mert ez megfelel az én ízlésemnek. Hát ilyet nem sikerült találni.
De nem adtam fel, ugyanis a sok érv, ami mellette szólt, nem hagyott nyugodni. Tovább kerestem a számomra megfelelő receptet, míg egy alkalommal bejött hozzám az üzletbe egy fiatal hölgy, aki beszélgetés közben meg említette, hogy évekig élt Olaszországban. Minthogy az is kiderült, imád főzni. Rögtön meg kérdeztem, tud -e véletlenül egy valódi kuszkusz receptet, amit szívesen lediktálna nekem. Tudott és lediktálta, amit én kisebb módosításokkal az alábbiak szerint szoktam elkészíteni.
Kuszkusz marhahússal
Hozzávalók 4 személyre:
50 dkg marhahús,
1 fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1 kis piros paprika,
1 db sárgarépa,
1 db fehérrépa,
1 szelet zellergumó,
3 közepes burgonya,
2 db cukkini,
2 db zöld paprika,
2 db paradicsom,
1 dl olívaolaj,
1 csipet kömény,
25 dkg kuszkusz,
Elkészítés:
A húst megmossuk és nagyobb kockákra aprítjuk. A vöröshagymát, a fokhagymát finomra, a többi zöldségeket nagyobb darabokra vágjuk.
Az elkészítést úgy kezdjük, mintha pörköltet főznénk!
Egy vastag fenekű lábasban a húst addig pörköljük kevergetés közben, amíg kifehéredik és a szélei kezdenek pörkölődni. Egy másik edényben felforrósított olajban megfonnyasztjuk a hagymát, a fokhagymát, majd néhány percnyi hűlés után kevés piros paprikát szórunk rá, kevés vízzel felengedjük, jól összekeverjük és ráöntjük a pirított húsra, ismét jól összekeverjük. Sózzuk, ízlés szerint erős paprikával, köménnyel ízesítjük és annyi vizet öntünk alá, hogy éppen ellepje a húst.
A kuszkuszt szitába öntjük, rátesszük a húsos lábas tetejére, és lefedjük. Így pároljuk 1 órán át. Ha kell, közben pótoljuk a vizet, és kevergetjük.
Amikor a hús elkezd puhulni, beletesszük a zöldségeket, beleöntjük a paradicsomlevet is. Ha szükséges még ízesítjük, és készre főzzük. Amikor a hús már puha, levesszük a tetejéről a kuszkuszt, kevés sóval, olívaolajjal átkeverjük és egy lapos edény közepén egy halomba rakjuk, köréje pedig a húsos ragut merjük.
Az én kenyerem
Nem éppen most kezdtem a kenyérsütést. Évek óta művelem e nemes tevékenységet. Először kézi dagasztással, ahogy anyáink is sütötték, közöttük az én édesanyám is. Az Ő kenyerének azóta is számban van az íze. Minden bolti kenyér megszegésekor reménykedtem: hátha ez lesz az a kenyér, amiben ráismerek a jól megszokott ízre. De nem, ez eddig soha nem történt meg.
És most, illetve évekkel ezelőtt történt valami, ami miatt megszületett az elhatározás fejemben a kenyérsütést illetően. Egyrészt találtam számtalan kenyérsütéshez való receptet az interneten, meg szakácskönyvekben. Eleinte csak hasonlítgattam őket egymáshoz és csodálkoztam, hogy milyen sok fajta kenyér létezik manapság. Bezzeg abban az időben legfeljebb tájanként különböztek a kenyerek. De mindegyik nagyon finom volt és ami a legfőbb, hogy akár egy hét után is ugyan olyan kellemes ízű maradt, mint az első napon, amikor kivették a kemencéből.
Bezzeg a mostani! Sokszor már a vásárlás napján is nagy elszántság kell, hogy az ember egyen belőle. Napok múltával pedig...No, arról meg jobb nem is beszélni.
Szóval, egyrészt, hogy az elméleti tudományok forrását megleltem, másrészt pedig néhány olyan negatív élményben volt részem vásárlás közben, ami végképp tettekké érlelte elhatározásomat. Szemtanúja voltan ugyanis vásárlások alkalmával olyan jeleneteknek, miszerint az üzlet polcaira kirakott kenyereket egymás után tapogatják a vásárlók. Sok esetben megfázva, náthásan, koszos kézzel, merthogy csak meg kell állapítani valahogy a vásárolni kívánt kenyér frissességét. Néhány ilyen tapasztalás után jött a végső elhatározás: én is sütök kenyeret. Kiválasztottam hát a legegyszerűbb és legszimpatikusabb receptet és pár óra elteltével kész is volt az első magam sütötte kenyér, ami olyan jól sikerült, hogy a röpke családi népszavazás után kötelességem lett a rendszeres sütés. Azóta nem került az asztalunkra bolti kenyér. Viszont hamar rájöttem, hogy naponta kenyeret sütni azzal a módszerrel nagyon fáradtságos és szinte lehetetlen. Választani kellett: vissza a bolti kenyérhez, vagy gépesíteni a termelést. Természetesen az utóbbit választottam és azóta is sütöm a kenyeret minden nap, vagy minden másnap, ahogy szükséges.
De nem ilyen szép az élet! A sok használattól ugyanis kezd az aranyos kis „pék mesterem” rohamosan amortizálódni. Viszont nem nagyon van kedvem újabb jelentős összegeket föl áldozni egy újabb masinára. Megint meglovagoltam hát az internetet az ügy érdekében. És pillanatok alatt találtam megoldást, amit első olvasatra nem is hittem. Gondoltam, azoknak, akik nem ettek az anyám kenyeréből, nekik biztosan jó az effajta módszerrel készült kenyér is.
De, amikor rátaláltam az amerikaira, aki személyesen mutatja be egy videón, hogy ő hogyan süti a kenyeret, bizony kezdtem komolyra venni az eddig hihetetlennek tartott megoldást. Azonban még mindig gyanús volt a dolog, hiszen a kenyérsütésnek több ezer éves múltja van. De nem arról híres, hogy csak összedobáljuk a hozzávalókat, kelesztjük valameddig és már süthetjük is, hanem az igen nehéz, fárasztó fizikai munkák sorába tartozott. Ezért volt, hogy a régiek megfelelő méretű kemencében négy-öt nagy kenyeret sütöttek minden alkalommal, hogy a család méretétől függően, de legalább egy hétig elegendő kenyeret állítsanak elő alkalmanként, mert így volt igazán gazdaságos és energiatakarékos a tevékenység.
Szóval én is nekirugaszkodtam az újmódi sütésnek, ami kezdetben ígéretesnek tűnt.
Elő vettem a nagy kelesztő tálat, mértem bele 3 csésze BL-80-as lisztet, 1 fél tasak szárított élesztőt, 1 teáskanál cukrot, 2 teáskanál sót, az egészet még száraz állapotban alaposan összekevertem és a közepében kialakított mélyedésbe lassan öntöttem a 1,5 csésze langyos vizet, miközben kevertem, hogy a receptben oly nagyon hangsúlyozott masszát előállítsam. Amikor ezzel kész voltam, állandó meleg helyre tettem, hogy keljen legalább a duplájára. Amikor ide is sikerült eljutni, felforrósítottam a sütőt, benne a lefedhető sütőedénnyel. Közben a tésztát lisztezett deszkán a megadott módon hajtogattam és zsupsz, bele a forró sütőedénybe, majd a sütőbe. 30 perc fedő alatt, 30 perc fedő nélküli sütés következett.
Az eredmény egy ehető kenyér, semmi több. Nálam elmaradtak az istenített tulajdonságok. Viszont kaptam helyette olyan plusz munkákat, amiről a film nem szól.
Ezek: az eszközök előkészítése, a hozzávalók összekeverése, a téászta hajtogatása, ami félrevezetően nem egy perc, de sokkal több, a kelesztő tál, a nyújtódeszka elmosása, a kezünk tésztától való megmosása, a különféle instrumentumok elpakolása. Ha az időket összeadjuk, ez bizony több, mint fél óra, míg a gépi sütésnél ez max. 10 perc, ami a minden napos kenyérsütésnél igazán nem mindegy.
Félreértés ne essék, nem a dagasztásnélküli kenyérsütés ellen vagyok, de nekem egyelőre nem jött be. Ennek ellenére nem adom fel, próbálkozok tovább, azonban most kénytelen vagyok módosítani a kenyérsütés művészetét.
Ismét az interneten kötöttem ki. Nem hiába! Csakhamar találtam egy írást, ami azt bizonygatta, hogy a kenyérsütésnél nem spórolható meg a dagasztás, mert igazi, jó kenyeret csak akkor kaphatunk, ha a tészta kellően ki van dolgozva, meg van kelesztve és elegendő levegő van hozzá adagolva, de egyébként mentes minden adalékanyagtól, amit a "kenyérgyárak", -mint állagjavító- adagolnak a tésztába.
A kézzel való mindennapos dagasztást a kezdetek kezdetén elvetettem. De dagasztani kell! Nincs hát más választás, mint ötvözni a gépi és a hagyományos kenyérsütés elemeit. Vagyis dagasztani géppel, keleszteni és sütni elektromos, vagy gáz sütőben-akinek van-kemencében.
Én az alábbi módon sütök hagyományos kenyeret modern eszközökkel
Készítsük elő a kovászt, futtassunk fel kb. 1 dkg élesztőt egy evőkanálnyi langyos, cukros vízben. A kenyérsütő gép üstjébe töltsünk 450 ml 20-25 C fokos vizet, egy evőkanál étolajat, dobjunk bele két teáskanál sót, adjunk hozzá 75 dkg lisztet, a kovászt, a és a felfuttatott élesztőt. Az üstöt tegyük a gépbe és a dagasztó programot indítsuk el. A dagasztás elején figyeljük a tészta állagát, hogy az nokedli jellegű legyen. Ha szükséges, adjunk hozzá vizet, vagy éppen lisztet. A dagasztás kb. 20 percig tart, de a gép másfél óra után áll le. Ekkor vegyük ki az üstöt a gépből és a legalább duplájára kelt tésztát öntsük át az előmelegített sütőedénybe. Konyharuhával takarjuk le és hagyjuk kelni addig, amíg a tészta növekedése megáll. Közben a sütőt gyújtsuk be, 8-as fokozaton melegítsük fél órán keresztül, majd vegyük le a konyharuhát a tésztáról, borítsuk rá az edényre a fedelet és tegyük a sütőbe. Lefedve süssük 30 percig, majd fedő nélkül is 30 percig. Kapcsoljuk ki a sütőt, vegyük ki a kenyeret, tegyük rácsra és hagyjuk kihűlni, csak utána vágjuk fel. Ennyi nyersanagból kb. egy kilós gyönyörű kenyerünk lesz.
Kovászmag készítés:
Egy dió nagyságú tésztát gyűjtsünk össze a dagasztóüst faláról, gyúrjuk össze liszttel, majd szárítsuk meg és tegyük félre! Ezt a következő kenyérsütésnél apróra törjük, vizet adunk hozzá és pár órán keresztül áztatjuk. Ezután kivesszük a fel nem oldódott részt és a léhez, annyi lisztet keverünk, hogy nokedlitészta sűrűségű masszát kapjunk, majd pár órán át meleg helyen kelni hagyjuk.
Ez a kelesztett kovász. Ez szolgál majd alapul a következő kenyerünk elkészítéséhez.
Címkék: dagasztás, kelesztés, kenyérsütés, recept, tészta
írta: napigondolat
Gyurcsány áruló...
„Gyurcsány áruló, kezelhetetlen, követhetetlen ember”-állítja Szanyi kapitány, ami attól érdekes, hogy ezt már nem a böszme ellenlábasai közül állítja valaki, hanem egy, a nyájból „eltévelyedett” harcos. A dolog szépséghibája, egyben hiteltelenségét is az adja, hogy e súlyos állítástevő maga is elkötelezett híve volt az elmúlt böszmekorszaknak.
De nézzük tovább a MNO. 2010.11.02. számában hogyan folytatódik az okfejtés. Íme:
„Komoly harc folyik az MSZP-ben annak kapcsán, hogy ki, mikor demonstráljon, a tüntetéseken ki szólaljon fel a Fidesz „antidemokratikus” lépései ellen. Mint ismert, a Gyurcsány-féle Demokratikus Charta szerdára, az MSZP pedig november 27-re hirdetett demonstrációt. Szanyi Tibor szerint Gyurcsány Ferenc ultimátumot adott a pártnak, s átverte őket „kb. százszor”, s a volt kormányfő egyébként egy kezelhetetlen, követhetetlen ember”
Nocsak! Micsoda velős summázat, és milyen roppant nagy felismerés ez a volt miniszterelnök jelleméről! De elkésett a kapitány, hiszen az ellentábor ezt a jellemzést már évekkel ezelőtt megadta de akkor a nagy összetartás jegyében senkinek nem volt mersze azzal egyet érteni. Természetes, hiszen a hatalmat ameddig csak lehetett, meg kellett tartani még azon az áron is, ha a párt, meg az ország rámegy is, mert a hatalom pozíciót jelentett, a pozíció meg pénzzel jár. Sok, sok pénzzel. És más nem számított.
De nézzük tovább a Magyar Nemzet cikkét!
"Mint ismert, több demonstrációt is tervez az ellenzék a kormány szerintük antidemokratikus lépései miatt. Az első tüntetést az úgynevezett Demokratikus Charta tartja november 2-án, ezen részt vesz majd és a tervek szerint fel is szólal Gyurcsány Ferenc az MSZP-n belüli Demokratikus Koalíció platform vezetőjeként.
Gyurcsány felszólalása nagy vitát kavart az MSZP-n belül, állítólag ugyanis megegyeztek az MSZP-ben, hogy a keddi demonstrációt „civil” megmozdulásként fogják fel, s így nem szólal fel pártpolitikus. Legalábbis ezt állítja Szanyi Tibor a Kapcsolat.hu-n levő hozzászólásaiban.
Szanyi szerint a párton belüli megállapodást felrúgta Gyurcsány, ráadásul ultimátumot adott az MSZP-nek. „Az MSZP szexi mivolta a legkevésbé sem abból áll, hogy valaki qrogassa” – írja Szanyi felháborodottan, s mint megjegyzi, ő is kért öt percet a charta gyűlésén, de erre sokáig választ sem kapott, majd kiderült: nem szólalhat fel. Mint írja, 13 éve ez az első alkalom, hogy egy baloldali gyűlésen visszautasították.
Szanyi a történések miatt is egyenesen árulónak tartja Gyurcsányt, aki belülről bomlasztja a pártot. Mint írja, neki joga van ahhoz, hogy Gyurcsánynak egy szavát se higgye el. „Múlt szerdán az elnökségi ülésen egész másban egyeztünk meg vele, mint amit azóta csinál. Így aztán nekem tök mindegy, hogy mit füstölög. A pártot, a frakciót kb. százszor verte át, szóval egy kezelhetetlen, követhetetlen ember tirádáival nem kívánok foglalkozni…”
Igen, Szanyi kapitány arról van szó, hogy Gyurcsány imád qrni. Éveken át egy nemzetet qrt az ön, és az önhöz hasonlók segítségével. És most, hogy ezt már nem teheti, így a pártját qrja. Remélem szét qrja, mert csak azt érdemli egy olyan párt, amelyik elviseli, hogy egyetlen vezére fogságában tartsa, ultimátumot adjon neki. Azon meg nem kellene csodálkozni, hogy a párton belüli megállapodásokat felrúgja, hiszen a néppel, a kormánnyal, az országgyűléssel való megállapodásokat is felrúgta, ha egyéni érdekei úgy kívánták. Ja, értem! Tehát az a baj, hogy a kapitány nem kapott öt percnyi felszólalási időt. Igen, abban igaza van, hogy a böszme egyetlen szavát nem hiszi el, meg ahhoz is, hogy árulónak tartsa, de ezzel a felismeréssel is éveket késett, hiszen a lakosság nagy százaléka már hosszú évek óta annak tartja. Hogy bomlasztja a pártot, az is igaz, hiszen neki köszönhetők a nagy vereségek, meg a 10%. Ha így halad tovább, önök reménykedhetnek a teljes sikerben, ami a "baloldal" végét jelentheti.
Címkék: demonstráció, FIDESZ, Gyurcsány, MSZP, Szanyi
írta: napigondolat
Na ezt nem hittem volna...
Na ezt nem hittem volna, hogy összehasonlíthatatlanul jobb lesz a mai pörköltem, mint ahogy eddig készítettem. Mert hát jó néhány éve már, hogy főzök rendszeresen, de az ételek nagy részét úgy, ahogy nagyon sokan a hagyományok szerint megszoktuk. Vagy talán nem is így helyes fogalmazni, hiszen éppen abban rejlik a jobb minőség titka, hogy nem úgy kell készíteni a pörköltet, ahogy a receptek igen nagy százaléka azt megadja. Nem, hanem valóban úgy, ahogy azt őseink főzték akár konyhai tűzhelyen lábosban, akár kint a legelőn a pásztorok, gulyások bográcsban. Mert hát a receptek ma is így tanítanak minket: zsíron, vagy olajon pirítsunk apróra vágott vöröshagymát, adjuk hozzá a húst, meg a stb., stb. és főzzük kevés lében, amíg a hús meg púhul.
És állítólag itt a baj! Találtam egy írást, ami szerint az igazi pörkölt titka éppen a hús előzetes pörkölésében rejlik. Amikor ezt olvastam, nagyon logikusnak tűnt, hiszen az étel neve is ezt sugallja: pörkölt. És ez nem lehet véletlen!
Ma volt az első alkalom, amikor próbára tettem az új tudományomat. Ezek szerint az igazi pörkölt, az egészen más, mint amit megszoktunk. Ugyanis az igazi pörkölt készítését a hús pörkölésével kell kezdeni. Vagyis a kockákra vágott húst egy serpenyőbe, vagy bográcsba tesszük, legfeljebb egy evőkanál vizet öntünk alá, de az sem feltétlen szükséges, mert amikor meg mossuk a húst, annyi víz marad rajta, ami éppen elegendő. Így pirítjuk a húst intenzív keverés mellet mindaddig, amíg elveszti jellegzetes hús színét és megkapja szürkés árnyalatát, miközben kiolvad belőle a zsír, tehát levet ereszt. Ebben a lében mintegy fél órán át, de akár tovább is pirítjuk. Így adja ki a hús a jellegzetes ízét, ami árulkodik, hogy marhából, sertésből, vagy éppen birkából készül a pörköltünk. Amíg a hús pirul, abban az edényben, amiben készre akarjuk főzni a pörköltet, zsíron, vagy kevés olajon fonnyasztunk apróra vágott vöröshagymát. Amikor kész, visszahűtjük és rászórjuk az őrölt paprikát, jól összekeverjük és beleborítjuk a serpenyőből a húst, ismét összekeverjük, majd sózzuk, fűszerezzük és csak annyi vizet öntünk alá, hogy a húsdarabok között éppen megcsillanjon a víz. Fövés közben is csak eddig a mértékig pótoljuk a vizet, hogy amikor kész lesz is sűrű, mártásszerű leve legyen, mert így adja ki azt az ízt, ami azt az állatot képviseli, amiből az étel készült.
Na ezt nem hittem volna, hogy ezzel a módszerrel sokkal jobb ízű pörköletet lehet főzni, mint ahogy azt eddig megszoktuk. De bizony jobbat lehet és ezentúl mindig így fogom készíteni a pörköltet, mert aki evett belőle, mind azt állítják így sokkal, sokkal finomabb.
Megdöbbentem...
Ma is úgy kezdtem a napot, mint mindig, már hosszú évek óta. Kezembe vettem kedvenc lapjaimat egy kávé szürcsölgetése közben, azután meg leültem a számítógép elé, és irány az internet, mert ott juthat az ember leggyorsabban friss információkhoz a világ állásáról, de főleg kis hazánk lassan javuló helyzetéről.
És ismét megdöbbentem, de nem először. Sajnos azt kell hinnem, hogy még nagyon sok ilyen döbbenetet kell elviselni, amíg jelentősen konszolidálódik a helyzet hazánkban és nem kell attól tartani, hogy visszatérnek, akik ide juttatták az országot.
Szóval értem én, hogy a kormány kormányoz, hozza a törvényeket, alakítja az életünket a kiérdemelt felhatalmazásnak megfelelően. Az ellenzék meg bírál, kritizál és mindent meg tesz annak érdekében, hogy bebizonyítsa először is önmagának, de mindenkinek, hogy nem jól mennek a dolgok az ország kormányzását illetően. Mert csak úgy jó az országnak, ahogy ők irányították-gondolják ők. De akkor miért váltotta le őket az istenadta nép? De ez náluk nem számít, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az éppen kormányzó pártokat lejárassák, ha nincsenek tények, akkor hát hazugsággal. Egyetlen cél vezérli őket, hogy a hatalmat visszaszerezzék.
Ez nálam, mint egyszerű állampolgárnál belefér a demokrácia kereteibe, csak az nem, hogy mindezt egy olyan ellenzék teszi, akiről köztudott,-hiszen ők mondták- hogy csak hazudtak és nem csináltak semmit. Meg ráadásul, mint ahogy az igazságszolgáltatás számos esetben kimondja, loptak is. Nem keveset, de sokat.
És ilyen előzmények után azt kell olvasnom az egyik újság hasábjain, de magától az állítás tevőtől is, hogy a kormány lop. Idézet következik a nagy klasszikustól:
„A kormány le akarja nyúlni a nyugdíjpénztárosok pénzét. Ez kérem szépen lopás. Ez nem kölcsön, ez lopás. A kölcsönhöz szabad akarat és két fél beleegyezése kell. Ráadásul a kölcsön visszajár.”
Értelmezésem szerint ezzel az állítással több baj is van. Az első mindjárt az, hogy minden bizonyosságot nélkülözve teszi azt a súlyos állítást, hogy a kormány lop, vagyis elveszi a pénzt, amit nincs is szándékában visszaadni. Ezt ő nyilvánvalóan nem tudhatja, csak feltételezi, mert ezzel jól lehet manipulálni a politikailag tántorgó embereket. A másik baj ezzel a kijelentéssel pedig az, hogy félre érthető. Úgy is lehet érteni, hogy tudat alatt bevallja az igazságot. Vagyis arra tesz utalást, hogy ezeket az óriási összegeket valójában bizonyos körök maguknak akarják. Nevezetesen azok, akik a nyugdíjpéntárak vezérei. Mint ahogy ezt sok példa bizonyítja a világban.
Ebből eredően van nagy bizalmatlanság a magánnyugdíj-pénztárakkal szemben. Ugyanis senki sem szeretné, hogy az élete során összegyűlt pénzével valaki kereket oldjon. És az teljesen mindegy, hogy az egy kormány, vagy intézmény vezető csapata.
Mintegy freudi elszólással így fogalmaz: ”A kormány le akarja nyúlni a nyugdíjpénztárosok pénzét.” Zseniális alakítás, amit majd lehet magyarázni!
Vagyis, mintha nem a nyugdíjasok pénzéről beszélne, hanem a nyugdíjpénztárosok pénzéről, ami nem biztos, hogy egyenlő azokkal, akik ezeket az összegeket hosszú évek alatt apránként befizették, mint nyugdíj járulék, hogy majd az így összegyűlt összeg szolgálja megélhetésük alapját a nyugdíjba vonulást követően.
Ettől ma is megdöbbentem, de nem először és sajnos azt kell hinnem, nem is utoljára.
Címkék: hazudik, kölcsön, lop, megdöbbentem, nyugdij
írta: napigondolat
